Már megint egy vasárnap...... És megint van minek örülni.....állítólag éllovasok lettünk. Na ja, a hatalmi elit tobzódásában mindenképpen. Csak azt tudnám, hogy ezek az elvtársak, és urak meddig mennek el a hazudozásban? Ebben az országban az egyszerű halandó mindebből csak annyit érez, hogy megint egy számla, amit majd most jól nem tud kifizetni, de azt legalább éllovasként teheti.
Már megint egy vasárnap......Egy újabb nap, ami úgy telik el, hogy a hírek nem információt szolgáltatnak, hanem bosszantanak minden jó érzésű embert. Azt mondják, hogy a magyar nem összetartó nép......De! Csak a politika igyekszik megosztani, hogy a saját rablásuk, lopásuk által okozott problémákat legyen kire fogni! A rendszerváltás elmult 19 évében eltünt az országból a vagyon jelentős része. A privatizációt annak idején azzal indokolták, hogy az állam rossz gazda, ami igaz is, és hogy majd a befolyt pénzekből kifizetjük a már akkor is tetemes államadóságot, és itt lesz a kánaán. Nekem mint laikusnak úgy túnik, mára ez az adóság megduplázódott.
Már megint egy vasárnap.....A megélhetési bűnözés után újabb fogalommal ismerkedhetünk, a stratégiai gyerek fogalmával. Persze az ilyen esetekben szemérmes politikusok, és "szakemberek" tagadják ennek létezését, mert ezt a Rózsadombon, vagy a Parlament történelemmel átszőtt patinás termeiben, folyosóin nem érzik, nem is érezhetik.....de mi a kisemberek tudjuk, hogy van.
Már megint egy vasárnap......és már csak hetet kell aludni, hogy megint egy vasárnap legyen végre....
2009. november 28., szombat
2009. április 28., kedd
Itt van Május elseje újra...
Közeleg az ünnep, ezért mostanában egyre több „nosztalgikus”, „romantikus” gondolat jut eszembe. Keserédes borzongással gondolok arra a gyermeki lelkesedésre, ahogy készültünk az idióta tornászbemutatókra, amit „Városunk Vezetői” előtt kellett bemutatni, és amit emberek lévén, magukban ők is nagyon unhattak.
És a felvonulások, a hangosbemondó indulói, és az azokat túlharsogó köszöntések, éljenzés a különböző népek megbonthatatlan barátságáról. A szakszervezetek és brigádok népünkért végzett munkájának lelkes megköszönése, a táblák, a hangzatos feliratok, a lufik, az átszellemült mosolyok, az integetések a tribün (a páholy?) felé, a kis hurkapálcára ragasztott papírzászlók lengetése, természetesen nem csak a magyar trikolor, hanem a nemzetköziséget szimbolizáló piros zászló is, és a vonuló, helyenként éneklő tömeg. És a majális, a sör, a virsli, a céllövölde, a körhinta, és az indiános póló, na meg a műanyag géppisztoly. Ezek mind-mind tagadhatatlanul a miénk.
Akkor ez jutott, ezt dobta a gép, vagy ezt adták nekünk a Bocchoris király által elüldözött nép kései utódai, mert ez állt érdekükben. A hangzatos mondatok, az ideológiák, a jól megtervezett eszmék, mind azt sugallták, hogy mindjárt megérkezünk a Kánaánba, csak még egy kis szorgalom és kitartás kell.
Mindezekből mára csak a szorgalom és a kitartás maradt, a megérkezés, színházi szófordulattal élve, betegség miatt elmaradt. A jegyek visszaválthatók, csak a kasszát vitték el, hogy az érdekünkben jól megőrizzék.
Mi pedig a jövedéki adóval ízesített sörrel, és a húst hírből sem ismerő, gazdaságos virslivel édes hármasban, elmélkedhetünk azon, hogy tényleg mit is jelent a „Szabadság, Testvériség Egyenlőség”……
És a felvonulások, a hangosbemondó indulói, és az azokat túlharsogó köszöntések, éljenzés a különböző népek megbonthatatlan barátságáról. A szakszervezetek és brigádok népünkért végzett munkájának lelkes megköszönése, a táblák, a hangzatos feliratok, a lufik, az átszellemült mosolyok, az integetések a tribün (a páholy?) felé, a kis hurkapálcára ragasztott papírzászlók lengetése, természetesen nem csak a magyar trikolor, hanem a nemzetköziséget szimbolizáló piros zászló is, és a vonuló, helyenként éneklő tömeg. És a majális, a sör, a virsli, a céllövölde, a körhinta, és az indiános póló, na meg a műanyag géppisztoly. Ezek mind-mind tagadhatatlanul a miénk.
Akkor ez jutott, ezt dobta a gép, vagy ezt adták nekünk a Bocchoris király által elüldözött nép kései utódai, mert ez állt érdekükben. A hangzatos mondatok, az ideológiák, a jól megtervezett eszmék, mind azt sugallták, hogy mindjárt megérkezünk a Kánaánba, csak még egy kis szorgalom és kitartás kell.
Mindezekből mára csak a szorgalom és a kitartás maradt, a megérkezés, színházi szófordulattal élve, betegség miatt elmaradt. A jegyek visszaválthatók, csak a kasszát vitték el, hogy az érdekünkben jól megőrizzék.
Mi pedig a jövedéki adóval ízesített sörrel, és a húst hírből sem ismerő, gazdaságos virslivel édes hármasban, elmélkedhetünk azon, hogy tényleg mit is jelent a „Szabadság, Testvériség Egyenlőség”……
2009. április 8., szerda
Azt hiszem, itt az idő, hogy a lerágott csontba én is beleharapjak. Már az elején tisztáznám, hogy gyűlölöm a politikát, mind a két oldalt. Erről tettek "szeretett" politikusaink, akiknek mi választók megengedtük, hogy olyan szinten legyenek benne a mindennapjainkba, mint a légy aki berepül a nyitott ablakon, és nem hagy aludni. A kölönbség csak annyi, hogy a legyet agyon lehet csapni, vagy le lehet fújni kemotoxal.
Na hát ezek a hölgyek és urak most olyan helyzetbe hozták az országot, hogy úgy érzem, jelenleg már kevésbé rossz megoldás sincs. És tehetik mindezt büntetlenül!
Nem értem, miért van az, hogy az "osztályfőnök" felgyújtja a teremben a padokat, a táblát, kitöri az ablakokat, összefirkálja a falakat, majd osztályfőnöki órán szigorú arccal megfenyegeti az osztályt, hogy innentől kezdve addig senki sem mehet haza, amíg rendbe nem rakják az osztályt. Majd iskolát vált, és az igazgató beküld egy másik osztályfőnököt, aki szintén a diákokkal akarja megcsináltatni az ablakokat, lefestetni a falakat, és új padokat készíttetni. A diákok meg csak értetlenül néznek, és azon gondolkodnak, amit még az előző osztályfőnök mondott, miután sárral kente össze az ajtót, és ezért Petike kapott megrovást....nem fontos ebbe az osztályba járni!!!
Lesz is néhány diák, aki elmegy, de a nagy többség marad. Aztán ez az osztályfőnök is elmegy, hiszen csak átmenetileg vállalta az osztályt, mert volt még egy épen maradt ablak, amit titokban egy este kitörhet. És jön egy új, aki bár nem tört ki ablakot, de a falakat ő is szerettel firkálta régebben, és ő is csak azt akarja, hogy a diákok hozzák rendbe az osztályt. És aki ez ellen tiltakozik, az megrovást kap. Ott áll a gyerekek fölött, és folyamatosan azt replikázza, hogy kellett nektek szeretni az elődöt.....pedig a gyerekek kevés kivételtől eltekintve azt sem szerették.
Aztán eljön az idő, amikor az osztály egyedül marad, és akkor bejön a pedellus bácsi. Kedvesen megsimogatja a gyerekek fejét, viccet mesél nekik, és megmutatja, hogy kell a betört ablakokból, az üvegszilánkokat kivenni, hogy kell az üveget az ablakba visszatenni, és megmutatja, hogy kell a falakat lemosni a koromtól, és újra festeni. Nem nógatja a diákokat, ő is csinálja. És a srácok, és lányok egyre többen csatlakoznak hozzá. Sőt szivesen teszik, mert nekik is jobb egy rendezett, tiszta osztályban tanulni. És egyszer csak elkészül. A pedellus még megsimogatja néhány srác fejét, majd elköszön, mert mennie kell az udvart takarítani.
A diákok boldogok, és úgy döntenek, hogy az ajtón a zárat is kicserélik, azért, hogy ezentúl aki felveszi a kulcsot az felelősséggel tartozzon a rendért, és így ha bármi történik az osztályban, azt az javítsa meg, aki tönkre tette....a pedelus bácsi pedig az udvarseprés után leül kedvenc foteljébe, és nyugodtan olvasgatja az utazási irodák ajánlatait
Na hát ezek a hölgyek és urak most olyan helyzetbe hozták az országot, hogy úgy érzem, jelenleg már kevésbé rossz megoldás sincs. És tehetik mindezt büntetlenül!
Nem értem, miért van az, hogy az "osztályfőnök" felgyújtja a teremben a padokat, a táblát, kitöri az ablakokat, összefirkálja a falakat, majd osztályfőnöki órán szigorú arccal megfenyegeti az osztályt, hogy innentől kezdve addig senki sem mehet haza, amíg rendbe nem rakják az osztályt. Majd iskolát vált, és az igazgató beküld egy másik osztályfőnököt, aki szintén a diákokkal akarja megcsináltatni az ablakokat, lefestetni a falakat, és új padokat készíttetni. A diákok meg csak értetlenül néznek, és azon gondolkodnak, amit még az előző osztályfőnök mondott, miután sárral kente össze az ajtót, és ezért Petike kapott megrovást....nem fontos ebbe az osztályba járni!!!
Lesz is néhány diák, aki elmegy, de a nagy többség marad. Aztán ez az osztályfőnök is elmegy, hiszen csak átmenetileg vállalta az osztályt, mert volt még egy épen maradt ablak, amit titokban egy este kitörhet. És jön egy új, aki bár nem tört ki ablakot, de a falakat ő is szerettel firkálta régebben, és ő is csak azt akarja, hogy a diákok hozzák rendbe az osztályt. És aki ez ellen tiltakozik, az megrovást kap. Ott áll a gyerekek fölött, és folyamatosan azt replikázza, hogy kellett nektek szeretni az elődöt.....pedig a gyerekek kevés kivételtől eltekintve azt sem szerették.
Aztán eljön az idő, amikor az osztály egyedül marad, és akkor bejön a pedellus bácsi. Kedvesen megsimogatja a gyerekek fejét, viccet mesél nekik, és megmutatja, hogy kell a betört ablakokból, az üvegszilánkokat kivenni, hogy kell az üveget az ablakba visszatenni, és megmutatja, hogy kell a falakat lemosni a koromtól, és újra festeni. Nem nógatja a diákokat, ő is csinálja. És a srácok, és lányok egyre többen csatlakoznak hozzá. Sőt szivesen teszik, mert nekik is jobb egy rendezett, tiszta osztályban tanulni. És egyszer csak elkészül. A pedellus még megsimogatja néhány srác fejét, majd elköszön, mert mennie kell az udvart takarítani.
A diákok boldogok, és úgy döntenek, hogy az ajtón a zárat is kicserélik, azért, hogy ezentúl aki felveszi a kulcsot az felelősséggel tartozzon a rendért, és így ha bármi történik az osztályban, azt az javítsa meg, aki tönkre tette....a pedelus bácsi pedig az udvarseprés után leül kedvenc foteljébe, és nyugodtan olvasgatja az utazási irodák ajánlatait
2009. március 1., vasárnap
Minden kutya a mennybe megy...
Kedves Gazdijaim!
Ma váratlanul nagyon rosszul lettem, és a pocakom is egyre jobban felpuffadt. Fájt is nagyon, de reméltem ez csak átmeneti állapot, majd rendbe jövök, csak egy kis idő kell hozzá. Akkor ijedtem meg, amikor Ti kétségbe esetten figyeltetek, és rémülten kezdtetek telefonálgatni, és egyre idegesebbek lettetek. Bevallom, én is egyre rosszabbul éreztem magam, és egy kicsit nyöszörögtem, de nem akartalak a nyöszörgésemmel zavarni benneteket. Próbáltam a farkamat csóválni, de lehet, hogy nem úgy sikerült, mint ahogy azt megszoktátok. Azért a simogatásotok a fájdalmaim ellenére is nagyon jól esett, jó volt érezni azt, hogy szerettek. Hallottam, hogy kétségbe esve próbáltok egy állatorvost hívni, mindhiába. Lehet, hogy nem vasárnapra kellett volna időzítenem a rosszul létet, de hát nem tudhattam előre. Azért, az jó lenne, ha lenne itt a környéken is egy ügyeletes állatorvos, úgy mint az embereknek. Sajnos nem tudtam, mi történhetett velem. Lehet, hogy megmérgeztek? Pedig én soha nem ártottam senkinek, azt hiszem rajtatok kívül is szerettek az emberek, mert hát a Bernáthegyi kutyák nagyon szeretetre méltó kutyák. Sokan még azt is mondták, hogy nem csak kedves, szép is vagyok. Ezt olyan jó volt hallani. Talán az is lehet, hogy egy csont sértette meg a gyomromat? Ki tudja. Mikor végre sikerült egy orvossal beszélni, aki egy óra múlva fogadott volna, már nagyon gyengének éreztem magam. Be sem tudtam egyedül szállni a kocsiba. Ahogy hátra befeküdtem, nagyon jó volt érezni a kis gazdim simogatását. Aztán egyszer csak éreztem, hogy valami nagyon szokatlan történik velem. Tudtam, hogy most sokáig nem találkozhatunk. Még annyi erőm volt, hogy felemeljem a buksimat, elbúcsúzzam szeretett kis gazdimtól, majd egy végtelen repülés kezdődött el. Fel a felhők felé, ki a testemből.
Onnan látom most, hogy nagyon szomorúak vagytok, de ne haragudjatok rám, nem tudtam magamat megmenteni. Talán ha legalább egy orvos lett volna, aki tud vasárnap is foglalkozni a beteg állatokkal, akkor még sokáig csóválhattam volna a farkamat örömömben. Mert én mindig örültem nektek, és Ambrusnak, az én kutya barátomnak. Nagyon szerettelek benneteket, és tudom, hogy Ti is nagyon szerettetek. Jó lett volna még sokat bohóckodni, ugrándozni, hozzátok bújni, de sajnos ez már nem lesz soha többé. Nagyon fogtok hiányozni, nagyon jó volt az az öt év, amit Veletek töltöttem. Biztos, hogy én is hiányzok Nektek.
Nem felejtelek el soha benneteket itt a mennyben,…ja, mert hogy itt vagyok.…. Ugye emlékeztek még?.....minden kutya a mennybe megy….
Szerető kutyusotok: Fülöp (a kutya kisherceg)
Ma váratlanul nagyon rosszul lettem, és a pocakom is egyre jobban felpuffadt. Fájt is nagyon, de reméltem ez csak átmeneti állapot, majd rendbe jövök, csak egy kis idő kell hozzá. Akkor ijedtem meg, amikor Ti kétségbe esetten figyeltetek, és rémülten kezdtetek telefonálgatni, és egyre idegesebbek lettetek. Bevallom, én is egyre rosszabbul éreztem magam, és egy kicsit nyöszörögtem, de nem akartalak a nyöszörgésemmel zavarni benneteket. Próbáltam a farkamat csóválni, de lehet, hogy nem úgy sikerült, mint ahogy azt megszoktátok. Azért a simogatásotok a fájdalmaim ellenére is nagyon jól esett, jó volt érezni azt, hogy szerettek. Hallottam, hogy kétségbe esve próbáltok egy állatorvost hívni, mindhiába. Lehet, hogy nem vasárnapra kellett volna időzítenem a rosszul létet, de hát nem tudhattam előre. Azért, az jó lenne, ha lenne itt a környéken is egy ügyeletes állatorvos, úgy mint az embereknek. Sajnos nem tudtam, mi történhetett velem. Lehet, hogy megmérgeztek? Pedig én soha nem ártottam senkinek, azt hiszem rajtatok kívül is szerettek az emberek, mert hát a Bernáthegyi kutyák nagyon szeretetre méltó kutyák. Sokan még azt is mondták, hogy nem csak kedves, szép is vagyok. Ezt olyan jó volt hallani. Talán az is lehet, hogy egy csont sértette meg a gyomromat? Ki tudja. Mikor végre sikerült egy orvossal beszélni, aki egy óra múlva fogadott volna, már nagyon gyengének éreztem magam. Be sem tudtam egyedül szállni a kocsiba. Ahogy hátra befeküdtem, nagyon jó volt érezni a kis gazdim simogatását. Aztán egyszer csak éreztem, hogy valami nagyon szokatlan történik velem. Tudtam, hogy most sokáig nem találkozhatunk. Még annyi erőm volt, hogy felemeljem a buksimat, elbúcsúzzam szeretett kis gazdimtól, majd egy végtelen repülés kezdődött el. Fel a felhők felé, ki a testemből.
Onnan látom most, hogy nagyon szomorúak vagytok, de ne haragudjatok rám, nem tudtam magamat megmenteni. Talán ha legalább egy orvos lett volna, aki tud vasárnap is foglalkozni a beteg állatokkal, akkor még sokáig csóválhattam volna a farkamat örömömben. Mert én mindig örültem nektek, és Ambrusnak, az én kutya barátomnak. Nagyon szerettelek benneteket, és tudom, hogy Ti is nagyon szerettetek. Jó lett volna még sokat bohóckodni, ugrándozni, hozzátok bújni, de sajnos ez már nem lesz soha többé. Nagyon fogtok hiányozni, nagyon jó volt az az öt év, amit Veletek töltöttem. Biztos, hogy én is hiányzok Nektek.
Nem felejtelek el soha benneteket itt a mennyben,…ja, mert hogy itt vagyok.…. Ugye emlékeztek még?.....minden kutya a mennybe megy….
Szerető kutyusotok: Fülöp (a kutya kisherceg)
2009. február 26., csütörtök
Barátok közt szép az élet
Válságban a világ, az ország, és a válság jelei már tapasztalhatóak az emberi kapcsolatokban is. Itt van mondjuk a lángosos néni, aki még nyáron a strandon olyan szívélyesen sütötte a jobbnál jobb lángosokat, és kívánt hozzá jó étvágyat. Tegnap már nem is köszönt az utcán. Igaz, nem is találkoztunk, de azért mégis csak...Vagy a kedves kéményseprő, aki csupán az értünk érzett aggodalomból kifolyólag látogat meg minket, és bár a kéményre rá se néz, azért az ottlétét azzal próbálja megpecsételni, hogy kér egy kis pénzt. Pontosan annyiszor valamennyit, ahány kéménye van a háznak. És ha ezt kifizetjük neki, teljes biztonságban fűthetünk tovább, mert bár a kémény lehet, hogy rövidesen eldugul, hiszen bele sem nézett, de legalább a kéményseprő vállalat nem zaklat tovább különböző fizetési felszólításokkal. Viszont, ha ilyen okok miatt, vagy azért, mert a kéményeket már régen nem használom, illetve csak egyet, a gáz bevezetése okán (de azt sem nézi meg), nem lennék hajlandó fizetni, rögtön mogorván fenyegetőzni kezd, és még azt sem engedi meg, hogy mikor rá nézek és megfogom egy gombomat, kívánjak valamit. Hát mi ez, ha nem válság?
És ott vannak azok a mosolygós, kedves bankárok, akik ha minden feltételnek megfelelsz, és néhány száz ezer forintért, ami gyors kölcsön, hajlandó vagy felrakni a 10-20 milliós házadat, nagyon kedvesen adnak neked "segítséget". De nem ám a saját pénzükből, arra nagyon vigyáznak, lehet, hogy éppen az ellenséged megtakarítását nyújtják feléd, nagyon kedvező feltételekkel. Aztán, ha úgy érzik, hogy nekik ez nem hoz kellő hasznot, udvariasan tájékoztatnak, hogy egyoldalúan egy kicsit majd módosítják a te érdekedben a szerződést, és rögtön azt veszed észre, hogy kétszer annyit fizetsz, mint amiben megállapodtatok. És ha ez neked esetleg gondot jelent, akkor nagyon mogorvák lesznek, fenyegetőznek, a kedves banktisztviselő helyett zord, marcona bácsik jelennek meg az életedben, és a házadat kérik. Egy élet munkáját, bár havi minimál bérért cserébe....És ebben az országban ez teljesen természetes....szerintem.
És ott vannak azok a mosolygós, kedves bankárok, akik ha minden feltételnek megfelelsz, és néhány száz ezer forintért, ami gyors kölcsön, hajlandó vagy felrakni a 10-20 milliós házadat, nagyon kedvesen adnak neked "segítséget". De nem ám a saját pénzükből, arra nagyon vigyáznak, lehet, hogy éppen az ellenséged megtakarítását nyújtják feléd, nagyon kedvező feltételekkel. Aztán, ha úgy érzik, hogy nekik ez nem hoz kellő hasznot, udvariasan tájékoztatnak, hogy egyoldalúan egy kicsit majd módosítják a te érdekedben a szerződést, és rögtön azt veszed észre, hogy kétszer annyit fizetsz, mint amiben megállapodtatok. És ha ez neked esetleg gondot jelent, akkor nagyon mogorvák lesznek, fenyegetőznek, a kedves banktisztviselő helyett zord, marcona bácsik jelennek meg az életedben, és a házadat kérik. Egy élet munkáját, bár havi minimál bérért cserébe....És ebben az országban ez teljesen természetes....szerintem.
2009. február 9., hétfő
Ez egy farsang itt....
A hét végén, apai kötelességemből kifolyólag, sokadjára is részt vettem Kicsi Lányom iskolai farsangi buliján. A gyerekek nagyon aranyosak, és ügyesek voltak, ehhez nem is férhet kétség....
De.....és mivel most nem azt akarom leírni, hogy Pici Lányom mennyire ügyesen táncolt a többiekkel, lenne néhány kérdésem, majd javaslatom.....
1. Ez a sok ingyenélő mihaszna politikus mit keres egy ilyen rendezvényen????
2. Ha már oda ette a fene, miért kell egy ilyen kedves gyerekzsúrt az undorító szereplésvágyuknak, és korteskedésüknek alárendelni?
3. Miért kell külön köszönteni őket, ...tisztelt műsorvezető?
4. A XXI. században miért kell tapsikolni a közönségnek, ha meghallják ezeknek a nevét.
5. És ami a legfontosabb....meddig tart még ez a ki..sz....ttttt posztkommunista ripacskodás?
ha reálisan belegondolok, szkeptikusan csak Hobot tudom idézni: "Sosem lesz vége...sosem lesz vége"....Mert ugye azt is régen tudjuk már, hogy " A paraziták parádéján a patkány a prímás..."
- Javasolnám, hogy az elvtársaknak, a megasztár és a szombat esti tánc mintájára rendezzünk BESZÉD versenyt, több fordulósat, az ATV és a Napkelte támogatásával. A fődij legyen az, hogy a Hegyalja, vagy a Sziget fesztivált a nyertes nyithatja meg....hátha utána elmegy a kedve a beszédektől.
A veszteseknek viszont meg kell igérniük, hogy nem mondanak beszédet legalább egy hónapig....szerintem nem sokan bírnák ki, az igéreteiket meg már jól ismerjük.
Javaslom továbbá, hogy a "fontos politikusok" számára alakítsunk ki egy dalárdát, ahol kánonban énekelhetik az internacionálét, ütemes ceglédi kanna kisérettel.
Utoljára pedig javasolnám saját jelölésemet egy olyan, magas posztra, ahol mindezeket a javaslataimat végre is tudom hajtani.
Aki egyet ért az itt leírtakkal, az ma ne menjen a holdra kutyát sétáltatni, innen fogom tudni, mennyien vagyunk
De.....és mivel most nem azt akarom leírni, hogy Pici Lányom mennyire ügyesen táncolt a többiekkel, lenne néhány kérdésem, majd javaslatom.....
1. Ez a sok ingyenélő mihaszna politikus mit keres egy ilyen rendezvényen????
2. Ha már oda ette a fene, miért kell egy ilyen kedves gyerekzsúrt az undorító szereplésvágyuknak, és korteskedésüknek alárendelni?
3. Miért kell külön köszönteni őket, ...tisztelt műsorvezető?
4. A XXI. században miért kell tapsikolni a közönségnek, ha meghallják ezeknek a nevét.
5. És ami a legfontosabb....meddig tart még ez a ki..sz....ttttt posztkommunista ripacskodás?
ha reálisan belegondolok, szkeptikusan csak Hobot tudom idézni: "Sosem lesz vége...sosem lesz vége"....Mert ugye azt is régen tudjuk már, hogy " A paraziták parádéján a patkány a prímás..."
- Javasolnám, hogy az elvtársaknak, a megasztár és a szombat esti tánc mintájára rendezzünk BESZÉD versenyt, több fordulósat, az ATV és a Napkelte támogatásával. A fődij legyen az, hogy a Hegyalja, vagy a Sziget fesztivált a nyertes nyithatja meg....hátha utána elmegy a kedve a beszédektől.
A veszteseknek viszont meg kell igérniük, hogy nem mondanak beszédet legalább egy hónapig....szerintem nem sokan bírnák ki, az igéreteiket meg már jól ismerjük.
Javaslom továbbá, hogy a "fontos politikusok" számára alakítsunk ki egy dalárdát, ahol kánonban énekelhetik az internacionálét, ütemes ceglédi kanna kisérettel.
Utoljára pedig javasolnám saját jelölésemet egy olyan, magas posztra, ahol mindezeket a javaslataimat végre is tudom hajtani.
Aki egyet ért az itt leírtakkal, az ma ne menjen a holdra kutyát sétáltatni, innen fogom tudni, mennyien vagyunk
2009. január 17., szombat
Egy hentes Szombathelyen 3. rész
3. rész
Végül is a vacsora a konzultáció előtt megvolt. Evés közben a résztvevők halkan beszélgetve vitatták meg a nap eseményeit, és elkezdődött az esélylatolgatás. Egy fél óra elteltével megjelent a zsűri a konzultáció színhelyén, helyet foglaltak, majd miután a közönség, és alkotók is elfoglalták helyeiket, a filmek vetítésének sorrendjében, hozzákezdtek a filmek elemzéséhez. Szakmai zsűri lévén elhangoztak kemény kritikák is, de ezzel nem az volt a cél, hogy az alkotókat porig alázva lebeszéljék a további filmkészítésről. Inkább építő jelleggel hívták fel a figyelmet a hibákra, és javaslatokat adva a további folytatáshoz, mely javaslatok a színvonalasabb filmművészet készítésének irányába vihetik az alkotókat. Az alkotóknak a helyükön felállva volt lehetőségük érvelni, megvédeni a filmeket, de mint szakmai zsűri, olyan megalapozott kritikákat fogalmazott meg, mely kritikákat inkább csak tudomásul vették a filmek készítői. Mondhatni kellemes, tanulságos beszélgetés folyt.
Egyszer csak, a filmek sorrendjében elérkezett, a hentes ismerősöm által készített film megbeszélése. A zsűri ekkor is, mint az eddigi filmeknél, egyenként elmondta a film hibáit, mely hibák a laikus számára is szembetűnők, a film megtekintésekor. Felmerült a film logójának, és tartalmának disszonanciája. Az egyik zsűritag kiemelte, hogy a kezdő logó után valami monumentális, nagy díszleteket felvonultató filmet vár a néző, ezzel szemben egy kedves vidéki falucska, és az ott táborozó emberek mindennapjai jelennek meg. Kritika érte a gyors vágásokból adódó folyamatos villogást, amit az egyik zsűritag úgy fogalmazott meg, hogy a film nézésekor olyan érzése volt, mint ha valaki folyamatosan vakuval villogna a szemébe. A szakma kifogásolta azt is, hogy a riportok elég összeszedetlenek, az egyes riportalanyok nem fejezik be a mondandójukat, illetve ha be is fejezik, az a vágások miatt csak percekkel később történik meg. A címadást sem nagyon értették, véleményük szerint a hangzatos cím önmagában egy külön alkotás, vajmi kevés köze van a filmhez. A film témaválasztását jónak ítélték, inkább a kivitelezés átgondolatlansága és összefüggései voltak a megjegyzések kereszttüzében. Alapjába véve a kritikák teljesen reálisak voltak, nem húzták le túlzottan a filmet, inkább csak meghatározták a film valós helyét a többi filmhez képest, valahol a középmezőnyben. Miután a zsűri elmondta véleményét, lehetőséget adtak a film készítőjének is, a véleménye kifejtésére.
Ez volt az a pont, amikor szégyelltem, hogy ismerem a hentes filmest, sőt még azt is, hogy egy városban élünk……folyt. köv.
Végül is a vacsora a konzultáció előtt megvolt. Evés közben a résztvevők halkan beszélgetve vitatták meg a nap eseményeit, és elkezdődött az esélylatolgatás. Egy fél óra elteltével megjelent a zsűri a konzultáció színhelyén, helyet foglaltak, majd miután a közönség, és alkotók is elfoglalták helyeiket, a filmek vetítésének sorrendjében, hozzákezdtek a filmek elemzéséhez. Szakmai zsűri lévén elhangoztak kemény kritikák is, de ezzel nem az volt a cél, hogy az alkotókat porig alázva lebeszéljék a további filmkészítésről. Inkább építő jelleggel hívták fel a figyelmet a hibákra, és javaslatokat adva a további folytatáshoz, mely javaslatok a színvonalasabb filmművészet készítésének irányába vihetik az alkotókat. Az alkotóknak a helyükön felállva volt lehetőségük érvelni, megvédeni a filmeket, de mint szakmai zsűri, olyan megalapozott kritikákat fogalmazott meg, mely kritikákat inkább csak tudomásul vették a filmek készítői. Mondhatni kellemes, tanulságos beszélgetés folyt.
Egyszer csak, a filmek sorrendjében elérkezett, a hentes ismerősöm által készített film megbeszélése. A zsűri ekkor is, mint az eddigi filmeknél, egyenként elmondta a film hibáit, mely hibák a laikus számára is szembetűnők, a film megtekintésekor. Felmerült a film logójának, és tartalmának disszonanciája. Az egyik zsűritag kiemelte, hogy a kezdő logó után valami monumentális, nagy díszleteket felvonultató filmet vár a néző, ezzel szemben egy kedves vidéki falucska, és az ott táborozó emberek mindennapjai jelennek meg. Kritika érte a gyors vágásokból adódó folyamatos villogást, amit az egyik zsűritag úgy fogalmazott meg, hogy a film nézésekor olyan érzése volt, mint ha valaki folyamatosan vakuval villogna a szemébe. A szakma kifogásolta azt is, hogy a riportok elég összeszedetlenek, az egyes riportalanyok nem fejezik be a mondandójukat, illetve ha be is fejezik, az a vágások miatt csak percekkel később történik meg. A címadást sem nagyon értették, véleményük szerint a hangzatos cím önmagában egy külön alkotás, vajmi kevés köze van a filmhez. A film témaválasztását jónak ítélték, inkább a kivitelezés átgondolatlansága és összefüggései voltak a megjegyzések kereszttüzében. Alapjába véve a kritikák teljesen reálisak voltak, nem húzták le túlzottan a filmet, inkább csak meghatározták a film valós helyét a többi filmhez képest, valahol a középmezőnyben. Miután a zsűri elmondta véleményét, lehetőséget adtak a film készítőjének is, a véleménye kifejtésére.
Ez volt az a pont, amikor szégyelltem, hogy ismerem a hentes filmest, sőt még azt is, hogy egy városban élünk……folyt. köv.
2009. január 14., szerda
Egy hentes Szombathelyen 2. rész
2. rész
A Filmszemle programjai, a vetítések, este 8 után, némi késéssel befejeződtek. Mindenki kellemes, oldott hangulatban beszélgetet a bárban, sokan állni voltak kénytelenek, mert hentes ismerősöm, még mindig reménykedett abban, hogy neki igen is, vannak barátai, akik majd miatta eljönnek a Szemlére, ezért továbbra is fenntartotta az asztal szabad helyeit. Az asztalnál 14 ember fért volna el, ők hárman ültek körbe egy poharat, ami még ekkor is félig volt, hiszen jó beosztással éltek. Gyanítom, hogy ha a Filmszemle tovább tartott volna, a pohár tartalma lassan elpárolog, de addig is legalább legitimálta az asztalnál való néma ücsörgésüket, hiszen, gondolhatnánk, ők is „fogyasztanak”. Akkor csillant fel a szemük, amikor meghallották, hogy lesz ingyen vacsora, de akkor nagyon felcsillant. Már álltak is fel az asztaltól, akkor már nem számított, hogy esetleg jönnek a „barátok”, hiszen egy ingyen vacsora sokkal jobb ajánlat, mint hogy órákon keresztül várni olyan valakiket, akik esetleg fizetnek egy sört. Arról a problémáról nem is beszélve, hogy még a végén vissza is kell hívni őket. Maradt tehát a szinte eufórikus hangulatot előidéző ingyen vacsora. Némiképp csalódás lehetett, hogy egy kicsit még várni kell a kulináris élvezetekre, mert a vacsora előtt még hátra volt a konzultáció. A konzultáció a Független Filmszemlén nem más, mint az aznap vetített filmek zsűri általi elemzése, építő kritikai észrevételekkel, és a közönség bevonásával. Mind ez a jobbító szándék jegyében, amiből a megfelelő konzekvenciákat levonva sokat tanulhatnak az alkotók.
Már mint az értelmesebbje…………
A Filmszemle programjai, a vetítések, este 8 után, némi késéssel befejeződtek. Mindenki kellemes, oldott hangulatban beszélgetet a bárban, sokan állni voltak kénytelenek, mert hentes ismerősöm, még mindig reménykedett abban, hogy neki igen is, vannak barátai, akik majd miatta eljönnek a Szemlére, ezért továbbra is fenntartotta az asztal szabad helyeit. Az asztalnál 14 ember fért volna el, ők hárman ültek körbe egy poharat, ami még ekkor is félig volt, hiszen jó beosztással éltek. Gyanítom, hogy ha a Filmszemle tovább tartott volna, a pohár tartalma lassan elpárolog, de addig is legalább legitimálta az asztalnál való néma ücsörgésüket, hiszen, gondolhatnánk, ők is „fogyasztanak”. Akkor csillant fel a szemük, amikor meghallották, hogy lesz ingyen vacsora, de akkor nagyon felcsillant. Már álltak is fel az asztaltól, akkor már nem számított, hogy esetleg jönnek a „barátok”, hiszen egy ingyen vacsora sokkal jobb ajánlat, mint hogy órákon keresztül várni olyan valakiket, akik esetleg fizetnek egy sört. Arról a problémáról nem is beszélve, hogy még a végén vissza is kell hívni őket. Maradt tehát a szinte eufórikus hangulatot előidéző ingyen vacsora. Némiképp csalódás lehetett, hogy egy kicsit még várni kell a kulináris élvezetekre, mert a vacsora előtt még hátra volt a konzultáció. A konzultáció a Független Filmszemlén nem más, mint az aznap vetített filmek zsűri általi elemzése, építő kritikai észrevételekkel, és a közönség bevonásával. Mind ez a jobbító szándék jegyében, amiből a megfelelő konzekvenciákat levonva sokat tanulhatnak az alkotók.
Már mint az értelmesebbje…………
2009. január 13., kedd
A gyurma lány videoporáma
Megrendezten a MagánPraxis zenekar első videoporáma filmjét, a Gyurma szerű kövér lányról :-)))
Nehéz dolgom volt, mert a kreatív izgága éppen villamos alakú mézeskalácsokat sütött, hogy a legközelebbi búcsúba árulja majd...
Egy hentes Szombathelyen
Egy hentes Szombathelyen…
CreatívTragikomédia
Rendezte: A való élet
Producer, kreatív igazgató: az nem volt, minek is…
A történet igaz történet, a szereplők sem kitaláltak, de személyiségi jogaikra való tekintettel nem nevesítem őket. A történet konkrétumain kívül leírt dolgok, a szerző saját véleményét tükrözik a történetről, amely a szabad véleménynyilvánítás alapján indokolt.
1. rész (bevezető)
Történt tavaly ősszel, hogy a MAFSZ (a Magyar Független Film és Videó Szövetség) Országos Filmszemlét rendezett Szombathelyen. Mint a filmeket kedvelő ember, egy kedves barátommal, aki mellesleg a MAFSZ elnökségének is tagja, ellátogattunk a szemlére.
A filmvetítések, és a baráti beszélgetések kellemesen teltek, a hangulat, és maga a rendezvény is kitűnő volt. A filmek alkotói (itt szándékosan nem rendezőt említettem, mert az végzettséghez kötött titulus, mint a mérnök, orvos…stb, vagy megfelelő szakmai referenciához) építő ötletekkel, véleményekkel beszéltek alkotó társaik filmjeiről. Ebbe, a szinte szellemi idillikus hangulatba lépett be a szemle színhelyére, egy titulus és rangkórságban szenvedő egykori mészáros legény. Nevezzük egyszerűen csak hentesnek. Mivel egy városból jöttünk, úgy éreztük mindketten, köszönünk egymásnak. A köszönés után rögtön aziránt érdeklődött, hogy helyet foglahat-e kis társaságával közöttünk. Az arca önbizalmat, és valami tecsó gazdaságos szellemiséget sugallt. A választ meg sem várva, maga alá húzta az egyik, még ki sem hűlt széket, és megrendezte a saját, székre való leülését. Én sajnálkozva jeleztem, hogy az általa elfoglalni óhajtott szék gazdája, és a többi üres szék gazdája is, rövid időn belül visszatér, így jelenleg nincs az asztalnál szabad hely. Viszonylag hamar felfogta a dolgot, én igyekeztem úgy tálalni, hogy ne legyen semmi sértő, csupán a tényekre hagyatkoztam, miszerint a székek jelenleg foglaltak. Kissé kelletlenül, de különösebb megjegyzés nélkül odébb állt.
Később, amikor a székek felszabadultak, oda menten az én hentes ismerősömhöz, jelezvén, hogy most már oda jöhetnek, ha van kedvük mind a hárman. Ekkor viszont már nem volt aktuális, mondván, mivel ő (mármint a hentes) Szombathelyen is dolgozott, rengeteg barátját meghívta a Filmszemlére, őket várja, és még így sem biztos, hogy elférnek az asztalnál. Itt fontos megjegyeznem a történet hitelessége okán, hogy este 8-ig senki nem ült az asztalukhoz, a sok-sok barát elmaradt. Egy pohár ásványvíz azonban, nekem úgy tűnt, egész jól lekötötte a kis társaságot órákon keresztül.
CreatívTragikomédia
Rendezte: A való élet
Producer, kreatív igazgató: az nem volt, minek is…
A történet igaz történet, a szereplők sem kitaláltak, de személyiségi jogaikra való tekintettel nem nevesítem őket. A történet konkrétumain kívül leírt dolgok, a szerző saját véleményét tükrözik a történetről, amely a szabad véleménynyilvánítás alapján indokolt.
1. rész (bevezető)
Történt tavaly ősszel, hogy a MAFSZ (a Magyar Független Film és Videó Szövetség) Országos Filmszemlét rendezett Szombathelyen. Mint a filmeket kedvelő ember, egy kedves barátommal, aki mellesleg a MAFSZ elnökségének is tagja, ellátogattunk a szemlére.
A filmvetítések, és a baráti beszélgetések kellemesen teltek, a hangulat, és maga a rendezvény is kitűnő volt. A filmek alkotói (itt szándékosan nem rendezőt említettem, mert az végzettséghez kötött titulus, mint a mérnök, orvos…stb, vagy megfelelő szakmai referenciához) építő ötletekkel, véleményekkel beszéltek alkotó társaik filmjeiről. Ebbe, a szinte szellemi idillikus hangulatba lépett be a szemle színhelyére, egy titulus és rangkórságban szenvedő egykori mészáros legény. Nevezzük egyszerűen csak hentesnek. Mivel egy városból jöttünk, úgy éreztük mindketten, köszönünk egymásnak. A köszönés után rögtön aziránt érdeklődött, hogy helyet foglahat-e kis társaságával közöttünk. Az arca önbizalmat, és valami tecsó gazdaságos szellemiséget sugallt. A választ meg sem várva, maga alá húzta az egyik, még ki sem hűlt széket, és megrendezte a saját, székre való leülését. Én sajnálkozva jeleztem, hogy az általa elfoglalni óhajtott szék gazdája, és a többi üres szék gazdája is, rövid időn belül visszatér, így jelenleg nincs az asztalnál szabad hely. Viszonylag hamar felfogta a dolgot, én igyekeztem úgy tálalni, hogy ne legyen semmi sértő, csupán a tényekre hagyatkoztam, miszerint a székek jelenleg foglaltak. Kissé kelletlenül, de különösebb megjegyzés nélkül odébb állt.
Később, amikor a székek felszabadultak, oda menten az én hentes ismerősömhöz, jelezvén, hogy most már oda jöhetnek, ha van kedvük mind a hárman. Ekkor viszont már nem volt aktuális, mondván, mivel ő (mármint a hentes) Szombathelyen is dolgozott, rengeteg barátját meghívta a Filmszemlére, őket várja, és még így sem biztos, hogy elférnek az asztalnál. Itt fontos megjegyeznem a történet hitelessége okán, hogy este 8-ig senki nem ült az asztalukhoz, a sok-sok barát elmaradt. Egy pohár ásványvíz azonban, nekem úgy tűnt, egész jól lekötötte a kis társaságot órákon keresztül.
2009. január 11., vasárnap
Film szemlesütés
Már megint egy hétfő, ráadásul ez a hét legelső hétfője. Amikor felébredtem, rögtön arra gondoltam, hogy ma mindenkit szeretni fogok, de miután végig gondoltam, hogy kiket is ismerek vagy személyesen, vagy a médiából, azonnal lehetetlennek tűnt a feladat. Pedig én megpróbáltam...Azután arra gondoltam, hogy az "a" betű bizony rendkívűl irígylésre méltó helyzetbe van.....mondjuk a kenyérszeletelőhöz képest, mert rendszeresen feltűnik a médiában, és ráadásul főműsoridőben. Ebból következhet, hogy az "a" betű, egy celeb. Ha viszont ez így van, akkor a celeb szó, miért nem tartalmaz "a" betűt? Calab, celab, caleb.....vagy valami hasonló. Ha az "a" betű önálló életre kelne, még filmet is rendezhetne. Mondjuk egy olyan mozgó diafilmet, ahol minden második képkocka után egy főcím kerülne bemutatásra, a film nagyságát és az "a" betű önnön fontosságát hangsúlyozandó. A logóról sem szabad ám elfeledkezni, mondjuk egy augusztusi tüzijáték szerű, csilivili, digitálisan bárki által megszerkeszthető séma, a kezdő kép, ami után az ember egy monumentális lézerkardos csillagközi rombolós filmet vár,majd kontrasztként egy szánalmas kis madár magot csipeget a mezőn, de egy róka elkapja, és megrágja, majd kiköpi, mert nem ízlik. Ugye milyen megható? És akkor még nem is beszéltem, a film kreatív izgágáiról, akik ennek ellenére is elhiszik magukról, hogy "remekművüknek" a kultúrához bármi köze is van. De az is lehet, hogy a kultúra fogalmával nincsenek tisztába, ebben az estben megbocsájtható a tévedésük.....
Újra Veletek...;-)
Na már itt is vagyok!
Mostanában egy kicsit elhanyagoltam az írást, aminek rengeteg oka van. Senki ne gondoljon arra, hogy valamelyik betűt elfelejtettem, vagy hogy holdutazásom során műszaki problémák léptek fel, és így nem tudtam visszatérni a földre. A "nemírás" okai másban keresendők. Intenzív gyüjtőmunkába kezdtem, és sikerült a világ egyik legnagyobb szalvéta és befőttes gumi kollekcióját összeszednem, ami olyan mennyíségűvé vált, hogy beszorultam az egyik szoba sarkába, és csak mostanára sikerült kiásni magamat a számítógépig.
A további írásaimhoz ismét témát ad kedvenc "celebem", aki azóta már a dzsungelt is megjárta, és sokunk bánatára nem találkozott egy drága jó kajmánnal, anakondával, vagy egy kannibál törzzsel. Nyitok azonban az aktualitások felé is, szeretnék tényfeltáró írást készíteni például a mai magyar politikai okkultizmusról, vagy mondjuk a XXI századi lovag kor Magyarországáról. A filmeket sem hagynám ki látószögemből, és a hírek sajátos elemzése is tervbe van.
Rövidesen jelentkezem, addig is mindenkinek kellemes időtöltést
Mostanában egy kicsit elhanyagoltam az írást, aminek rengeteg oka van. Senki ne gondoljon arra, hogy valamelyik betűt elfelejtettem, vagy hogy holdutazásom során műszaki problémák léptek fel, és így nem tudtam visszatérni a földre. A "nemírás" okai másban keresendők. Intenzív gyüjtőmunkába kezdtem, és sikerült a világ egyik legnagyobb szalvéta és befőttes gumi kollekcióját összeszednem, ami olyan mennyíségűvé vált, hogy beszorultam az egyik szoba sarkába, és csak mostanára sikerült kiásni magamat a számítógépig.
A további írásaimhoz ismét témát ad kedvenc "celebem", aki azóta már a dzsungelt is megjárta, és sokunk bánatára nem találkozott egy drága jó kajmánnal, anakondával, vagy egy kannibál törzzsel. Nyitok azonban az aktualitások felé is, szeretnék tényfeltáró írást készíteni például a mai magyar politikai okkultizmusról, vagy mondjuk a XXI századi lovag kor Magyarországáról. A filmeket sem hagynám ki látószögemből, és a hírek sajátos elemzése is tervbe van.
Rövidesen jelentkezem, addig is mindenkinek kellemes időtöltést
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
