2009. február 26., csütörtök

Barátok közt szép az élet

Válságban a világ, az ország, és a válság jelei már tapasztalhatóak az emberi kapcsolatokban is. Itt van mondjuk a lángosos néni, aki még nyáron a strandon olyan szívélyesen sütötte a jobbnál jobb lángosokat, és kívánt hozzá jó étvágyat. Tegnap már nem is köszönt az utcán. Igaz, nem is találkoztunk, de azért mégis csak...Vagy a kedves kéményseprő, aki csupán az értünk érzett aggodalomból kifolyólag látogat meg minket, és bár a kéményre rá se néz, azért az ottlétét azzal próbálja megpecsételni, hogy kér egy kis pénzt. Pontosan annyiszor valamennyit, ahány kéménye van a háznak. És ha ezt kifizetjük neki, teljes biztonságban fűthetünk tovább, mert bár a kémény lehet, hogy rövidesen eldugul, hiszen bele sem nézett, de legalább a kéményseprő vállalat nem zaklat tovább különböző fizetési felszólításokkal. Viszont, ha ilyen okok miatt, vagy azért, mert a kéményeket már régen nem használom, illetve csak egyet, a gáz bevezetése okán (de azt sem nézi meg), nem lennék hajlandó fizetni, rögtön mogorván fenyegetőzni kezd, és még azt sem engedi meg, hogy mikor rá nézek és megfogom egy gombomat, kívánjak valamit. Hát mi ez, ha nem válság?
És ott vannak azok a mosolygós, kedves bankárok, akik ha minden feltételnek megfelelsz, és néhány száz ezer forintért, ami gyors kölcsön, hajlandó vagy felrakni a 10-20 milliós házadat, nagyon kedvesen adnak neked "segítséget". De nem ám a saját pénzükből, arra nagyon vigyáznak, lehet, hogy éppen az ellenséged megtakarítását nyújtják feléd, nagyon kedvező feltételekkel. Aztán, ha úgy érzik, hogy nekik ez nem hoz kellő hasznot, udvariasan tájékoztatnak, hogy egyoldalúan egy kicsit majd módosítják a te érdekedben a szerződést, és rögtön azt veszed észre, hogy kétszer annyit fizetsz, mint amiben megállapodtatok. És ha ez neked esetleg gondot jelent, akkor nagyon mogorvák lesznek, fenyegetőznek, a kedves banktisztviselő helyett zord, marcona bácsik jelennek meg az életedben, és a házadat kérik. Egy élet munkáját, bár havi minimál bérért cserébe....És ebben az országban ez teljesen természetes....szerintem.

2009. február 9., hétfő

Ez egy farsang itt....

A hét végén, apai kötelességemből kifolyólag, sokadjára is részt vettem Kicsi Lányom iskolai farsangi buliján. A gyerekek nagyon aranyosak, és ügyesek voltak, ehhez nem is férhet kétség....

De.....és mivel most nem azt akarom leírni, hogy Pici Lányom mennyire ügyesen táncolt a többiekkel, lenne néhány kérdésem, majd javaslatom.....

1. Ez a sok ingyenélő mihaszna politikus mit keres egy ilyen rendezvényen????

2. Ha már oda ette a fene, miért kell egy ilyen kedves gyerekzsúrt az undorító szereplésvágyuknak, és korteskedésüknek alárendelni?

3. Miért kell külön köszönteni őket, ...tisztelt műsorvezető?

4. A XXI. században miért kell tapsikolni a közönségnek, ha meghallják ezeknek a nevét.

5. És ami a legfontosabb....meddig tart még ez a ki..sz....ttttt posztkommunista ripacskodás?

ha reálisan belegondolok, szkeptikusan csak Hobot tudom idézni: "Sosem lesz vége...sosem lesz vége"....Mert ugye azt is régen tudjuk már, hogy " A paraziták parádéján a patkány a prímás..."



- Javasolnám, hogy az elvtársaknak, a megasztár és a szombat esti tánc mintájára rendezzünk BESZÉD versenyt, több fordulósat, az ATV és a Napkelte támogatásával. A fődij legyen az, hogy a Hegyalja, vagy a Sziget fesztivált a nyertes nyithatja meg....hátha utána elmegy a kedve a beszédektől.
A veszteseknek viszont meg kell igérniük, hogy nem mondanak beszédet legalább egy hónapig....szerintem nem sokan bírnák ki, az igéreteiket meg már jól ismerjük.
Javaslom továbbá, hogy a "fontos politikusok" számára alakítsunk ki egy dalárdát, ahol kánonban énekelhetik az internacionálét, ütemes ceglédi kanna kisérettel.
Utoljára pedig javasolnám saját jelölésemet egy olyan, magas posztra, ahol mindezeket a javaslataimat végre is tudom hajtani.

Aki egyet ért az itt leírtakkal, az ma ne menjen a holdra kutyát sétáltatni, innen fogom tudni, mennyien vagyunk