Egy hentes Szombathelyen

Egy hentes Szombathelyen…

CreatívTragikomédia

Rendezte: A való élet

Producer, kreatív igazgató: az nem volt, minek is…


A történet igaz történet, a szereplők sem kitaláltak, de személyiségi jogaikra való tekintettel nem nevesítem őket. A történet konkrétumain kívül leírt dolgok, a szerző saját véleményét tükrözik a történetről, amely a szabad véleménynyilvánítás alapján indokolt.


1. rész (bevezető)

Történt tavaly ősszel, hogy a MAFSZ (a Magyar Független Film és Videó Szövetség) Országos Filmszemlét rendezett Szombathelyen. Mint a filmeket kedvelő ember, egy kedves barátommal, aki mellesleg a MAFSZ elnökségének is tagja, ellátogattunk a szemlére.
A filmvetítések, és a baráti beszélgetések kellemesen teltek, a hangulat, és maga a rendezvény is kitűnő volt. A filmek alkotói (itt szándékosan nem rendezőt említettem, mert az végzettséghez kötött titulus, mint a mérnök, orvos…stb, vagy megfelelő szakmai referenciához) építő ötletekkel, véleményekkel beszéltek alkotó társaik filmjeiről. Ebbe, a szinte szellemi idillikus hangulatba lépett be a szemle színhelyére, egy titulus és rangkórságban szenvedő egykori mészáros legény. Nevezzük egyszerűen csak hentesnek. Mivel egy városból jöttünk, úgy éreztük mindketten, köszönünk egymásnak. A köszönés után rögtön aziránt érdeklődött, hogy helyet foglahat-e kis társaságával közöttünk. Az arca önbizalmat, és valami tecsó gazdaságos szellemiséget sugallt. A választ meg sem várva, maga alá húzta az egyik, még ki sem hűlt széket, és megrendezte a saját, székre való leülését. Én sajnálkozva jeleztem, hogy az általa elfoglalni óhajtott szék gazdája, és a többi üres szék gazdája is, rövid időn belül visszatér, így jelenleg nincs az asztalnál szabad hely. Viszonylag hamar felfogta a dolgot, én igyekeztem úgy tálalni, hogy ne legyen semmi sértő, csupán a tényekre hagyatkoztam, miszerint a székek jelenleg foglaltak. Kissé kelletlenül, de különösebb megjegyzés nélkül odébb állt.
Később, amikor a székek felszabadultak, oda menten az én hentes ismerősömhöz, jelezvén, hogy most már oda jöhetnek, ha van kedvük mind a hárman. Ekkor viszont már nem volt aktuális, mondván, mivel ő (mármint a hentes) Szombathelyen is dolgozott, rengeteg barátját meghívta a Filmszemlére, őket várja, és még így sem biztos, hogy elférnek az asztalnál. Itt fontos megjegyeznem a történet hitelessége okán, hogy este 8-ig senki nem ült az asztalukhoz, a sok-sok barát elmaradt. Egy pohár ásványvíz azonban, nekem úgy tűnt, egész jól lekötötte a kis társaságot órákon keresztül.