Túl a szezon felén F1 Monológ (1. rész)

Túl a szezon felén F1 Monológ (1. rész)

Már megint egy vasárnap....

Már megint egy vasárnap...... És megint van minek örülni.....állítólag éllovasok lettünk. Na ja, a hatalmi elit tobzódásában mindenképpen. Csak azt tudnám, hogy ezek az elvtársak, és urak meddig mennek el a hazudozásban? Ebben az országban az egyszerű halandó mindebből csak annyit érez, hogy megint egy számla, amit majd most jól nem tud kifizetni, de azt legalább éllovasként teheti.
Már megint egy vasárnap......Egy újabb nap, ami úgy telik el, hogy a hírek nem információt szolgáltatnak, hanem bosszantanak minden jó érzésű embert. Azt mondják, hogy a magyar nem összetartó nép......De! Csak a politika igyekszik megosztani, hogy a saját rablásuk, lopásuk által okozott problémákat legyen kire fogni! A rendszerváltás elmult 19 évében eltünt az országból a vagyon jelentős része. A privatizációt annak idején azzal indokolták, hogy az állam rossz gazda, ami igaz is, és hogy majd a befolyt pénzekből kifizetjük a már akkor is tetemes államadóságot, és itt lesz a kánaán. Nekem mint laikusnak úgy túnik, mára ez az adóság megduplázódott.
Már megint egy vasárnap.....A megélhetési bűnözés után újabb fogalommal ismerkedhetünk, a stratégiai gyerek fogalmával. Persze az ilyen esetekben szemérmes politikusok, és "szakemberek" tagadják ennek létezését, mert ezt a Rózsadombon, vagy a Parlament történelemmel átszőtt patinás termeiben, folyosóin nem érzik, nem is érezhetik.....de mi a kisemberek tudjuk, hogy van.
Már megint egy vasárnap......és már csak hetet kell aludni, hogy megint egy vasárnap legyen végre....

Itt van Május elseje újra...

Közeleg az ünnep, ezért mostanában egyre több „nosztalgikus”, „romantikus” gondolat jut eszembe. Keserédes borzongással gondolok arra a gyermeki lelkesedésre, ahogy készültünk az idióta tornászbemutatókra, amit „Városunk Vezetői” előtt kellett bemutatni, és amit emberek lévén, magukban ők is nagyon unhattak.
És a felvonulások, a hangosbemondó indulói, és az azokat túlharsogó köszöntések, éljenzés a különböző népek megbonthatatlan barátságáról. A szakszervezetek és brigádok népünkért végzett munkájának lelkes megköszönése, a táblák, a hangzatos feliratok, a lufik, az átszellemült mosolyok, az integetések a tribün (a páholy?) felé, a kis hurkapálcára ragasztott papírzászlók lengetése, természetesen nem csak a magyar trikolor, hanem a nemzetköziséget szimbolizáló piros zászló is, és a vonuló, helyenként éneklő tömeg. És a majális, a sör, a virsli, a céllövölde, a körhinta, és az indiános póló, na meg a műanyag géppisztoly. Ezek mind-mind tagadhatatlanul a miénk.
Akkor ez jutott, ezt dobta a gép, vagy ezt adták nekünk a Bocchoris király által elüldözött nép kései utódai, mert ez állt érdekükben. A hangzatos mondatok, az ideológiák, a jól megtervezett eszmék, mind azt sugallták, hogy mindjárt megérkezünk a Kánaánba, csak még egy kis szorgalom és kitartás kell.
Mindezekből mára csak a szorgalom és a kitartás maradt, a megérkezés, színházi szófordulattal élve, betegség miatt elmaradt. A jegyek visszaválthatók, csak a kasszát vitték el, hogy az érdekünkben jól megőrizzék.
Mi pedig a jövedéki adóval ízesített sörrel, és a húst hírből sem ismerő, gazdaságos virslivel édes hármasban, elmélkedhetünk azon, hogy tényleg mit is jelent a „Szabadság, Testvériség Egyenlőség”……

Azt hiszem, itt az idő, hogy a lerágott csontba én is beleharapjak. Már az elején tisztáznám, hogy gyűlölöm a politikát, mind a két oldalt. Erről tettek "szeretett" politikusaink, akiknek mi választók megengedtük, hogy olyan szinten legyenek benne a mindennapjainkba, mint a légy aki berepül a nyitott ablakon, és nem hagy aludni. A kölönbség csak annyi, hogy a legyet agyon lehet csapni, vagy le lehet fújni kemotoxal.
Na hát ezek a hölgyek és urak most olyan helyzetbe hozták az országot, hogy úgy érzem, jelenleg már kevésbé rossz megoldás sincs. És tehetik mindezt büntetlenül!

Nem értem, miért van az, hogy az "osztályfőnök" felgyújtja a teremben a padokat, a táblát, kitöri az ablakokat, összefirkálja a falakat, majd osztályfőnöki órán szigorú arccal megfenyegeti az osztályt, hogy innentől kezdve addig senki sem mehet haza, amíg rendbe nem rakják az osztályt. Majd iskolát vált, és az igazgató beküld egy másik osztályfőnököt, aki szintén a diákokkal akarja megcsináltatni az ablakokat, lefestetni a falakat, és új padokat készíttetni. A diákok meg csak értetlenül néznek, és azon gondolkodnak, amit még az előző osztályfőnök mondott, miután sárral kente össze az ajtót, és ezért Petike kapott megrovást....nem fontos ebbe az osztályba járni!!!
Lesz is néhány diák, aki elmegy, de a nagy többség marad. Aztán ez az osztályfőnök is elmegy, hiszen csak átmenetileg vállalta az osztályt, mert volt még egy épen maradt ablak, amit titokban egy este kitörhet. És jön egy új, aki bár nem tört ki ablakot, de a falakat ő is szerettel firkálta régebben, és ő is csak azt akarja, hogy a diákok hozzák rendbe az osztályt. És aki ez ellen tiltakozik, az megrovást kap. Ott áll a gyerekek fölött, és folyamatosan azt replikázza, hogy kellett nektek szeretni az elődöt.....pedig a gyerekek kevés kivételtől eltekintve azt sem szerették.
Aztán eljön az idő, amikor az osztály egyedül marad, és akkor bejön a pedellus bácsi. Kedvesen megsimogatja a gyerekek fejét, viccet mesél nekik, és megmutatja, hogy kell a betört ablakokból, az üvegszilánkokat kivenni, hogy kell az üveget az ablakba visszatenni, és megmutatja, hogy kell a falakat lemosni a koromtól, és újra festeni. Nem nógatja a diákokat, ő is csinálja. És a srácok, és lányok egyre többen csatlakoznak hozzá. Sőt szivesen teszik, mert nekik is jobb egy rendezett, tiszta osztályban tanulni. És egyszer csak elkészül. A pedellus még megsimogatja néhány srác fejét, majd elköszön, mert mennie kell az udvart takarítani.
A diákok boldogok, és úgy döntenek, hogy az ajtón a zárat is kicserélik, azért, hogy ezentúl aki felveszi a kulcsot az felelősséggel tartozzon a rendért, és így ha bármi történik az osztályban, azt az javítsa meg, aki tönkre tette....a pedelus bácsi pedig az udvarseprés után leül kedvenc foteljébe, és nyugodtan olvasgatja az utazási irodák ajánlatait

Minden kutya a mennybe megy...

Kedves Gazdijaim!

Ma váratlanul nagyon rosszul lettem, és a pocakom is egyre jobban felpuffadt. Fájt is nagyon, de reméltem ez csak átmeneti állapot, majd rendbe jövök, csak egy kis idő kell hozzá. Akkor ijedtem meg, amikor Ti kétségbe esetten figyeltetek, és rémülten kezdtetek telefonálgatni, és egyre idegesebbek lettetek. Bevallom, én is egyre rosszabbul éreztem magam, és egy kicsit nyöszörögtem, de nem akartalak a nyöszörgésemmel zavarni benneteket. Próbáltam a farkamat csóválni, de lehet, hogy nem úgy sikerült, mint ahogy azt megszoktátok. Azért a simogatásotok a fájdalmaim ellenére is nagyon jól esett, jó volt érezni azt, hogy szerettek. Hallottam, hogy kétségbe esve próbáltok egy állatorvost hívni, mindhiába. Lehet, hogy nem vasárnapra kellett volna időzítenem a rosszul létet, de hát nem tudhattam előre. Azért, az jó lenne, ha lenne itt a környéken is egy ügyeletes állatorvos, úgy mint az embereknek. Sajnos nem tudtam, mi történhetett velem. Lehet, hogy megmérgeztek? Pedig én soha nem ártottam senkinek, azt hiszem rajtatok kívül is szerettek az emberek, mert hát a Bernáthegyi kutyák nagyon szeretetre méltó kutyák. Sokan még azt is mondták, hogy nem csak kedves, szép is vagyok. Ezt olyan jó volt hallani. Talán az is lehet, hogy egy csont sértette meg a gyomromat? Ki tudja. Mikor végre sikerült egy orvossal beszélni, aki egy óra múlva fogadott volna, már nagyon gyengének éreztem magam. Be sem tudtam egyedül szállni a kocsiba. Ahogy hátra befeküdtem, nagyon jó volt érezni a kis gazdim simogatását. Aztán egyszer csak éreztem, hogy valami nagyon szokatlan történik velem. Tudtam, hogy most sokáig nem találkozhatunk. Még annyi erőm volt, hogy felemeljem a buksimat, elbúcsúzzam szeretett kis gazdimtól, majd egy végtelen repülés kezdődött el. Fel a felhők felé, ki a testemből.
Onnan látom most, hogy nagyon szomorúak vagytok, de ne haragudjatok rám, nem tudtam magamat megmenteni. Talán ha legalább egy orvos lett volna, aki tud vasárnap is foglalkozni a beteg állatokkal, akkor még sokáig csóválhattam volna a farkamat örömömben. Mert én mindig örültem nektek, és Ambrusnak, az én kutya barátomnak. Nagyon szerettelek benneteket, és tudom, hogy Ti is nagyon szerettetek. Jó lett volna még sokat bohóckodni, ugrándozni, hozzátok bújni, de sajnos ez már nem lesz soha többé. Nagyon fogtok hiányozni, nagyon jó volt az az öt év, amit Veletek töltöttem. Biztos, hogy én is hiányzok Nektek.

Nem felejtelek el soha benneteket itt a mennyben,…ja, mert hogy itt vagyok.…. Ugye emlékeztek még?.....minden kutya a mennybe megy….

Szerető kutyusotok: Fülöp (a kutya kisherceg)

Barátok közt szép az élet

Válságban a világ, az ország, és a válság jelei már tapasztalhatóak az emberi kapcsolatokban is. Itt van mondjuk a lángosos néni, aki még nyáron a strandon olyan szívélyesen sütötte a jobbnál jobb lángosokat, és kívánt hozzá jó étvágyat. Tegnap már nem is köszönt az utcán. Igaz, nem is találkoztunk, de azért mégis csak...Vagy a kedves kéményseprő, aki csupán az értünk érzett aggodalomból kifolyólag látogat meg minket, és bár a kéményre rá se néz, azért az ottlétét azzal próbálja megpecsételni, hogy kér egy kis pénzt. Pontosan annyiszor valamennyit, ahány kéménye van a háznak. És ha ezt kifizetjük neki, teljes biztonságban fűthetünk tovább, mert bár a kémény lehet, hogy rövidesen eldugul, hiszen bele sem nézett, de legalább a kéményseprő vállalat nem zaklat tovább különböző fizetési felszólításokkal. Viszont, ha ilyen okok miatt, vagy azért, mert a kéményeket már régen nem használom, illetve csak egyet, a gáz bevezetése okán (de azt sem nézi meg), nem lennék hajlandó fizetni, rögtön mogorván fenyegetőzni kezd, és még azt sem engedi meg, hogy mikor rá nézek és megfogom egy gombomat, kívánjak valamit. Hát mi ez, ha nem válság?
És ott vannak azok a mosolygós, kedves bankárok, akik ha minden feltételnek megfelelsz, és néhány száz ezer forintért, ami gyors kölcsön, hajlandó vagy felrakni a 10-20 milliós házadat, nagyon kedvesen adnak neked "segítséget". De nem ám a saját pénzükből, arra nagyon vigyáznak, lehet, hogy éppen az ellenséged megtakarítását nyújtják feléd, nagyon kedvező feltételekkel. Aztán, ha úgy érzik, hogy nekik ez nem hoz kellő hasznot, udvariasan tájékoztatnak, hogy egyoldalúan egy kicsit majd módosítják a te érdekedben a szerződést, és rögtön azt veszed észre, hogy kétszer annyit fizetsz, mint amiben megállapodtatok. És ha ez neked esetleg gondot jelent, akkor nagyon mogorvák lesznek, fenyegetőznek, a kedves banktisztviselő helyett zord, marcona bácsik jelennek meg az életedben, és a házadat kérik. Egy élet munkáját, bár havi minimál bérért cserébe....És ebben az országban ez teljesen természetes....szerintem.

Ez egy farsang itt....

A hét végén, apai kötelességemből kifolyólag, sokadjára is részt vettem Kicsi Lányom iskolai farsangi buliján. A gyerekek nagyon aranyosak, és ügyesek voltak, ehhez nem is férhet kétség....

De.....és mivel most nem azt akarom leírni, hogy Pici Lányom mennyire ügyesen táncolt a többiekkel, lenne néhány kérdésem, majd javaslatom.....

1. Ez a sok ingyenélő mihaszna politikus mit keres egy ilyen rendezvényen????

2. Ha már oda ette a fene, miért kell egy ilyen kedves gyerekzsúrt az undorító szereplésvágyuknak, és korteskedésüknek alárendelni?

3. Miért kell külön köszönteni őket, ...tisztelt műsorvezető?

4. A XXI. században miért kell tapsikolni a közönségnek, ha meghallják ezeknek a nevét.

5. És ami a legfontosabb....meddig tart még ez a ki..sz....ttttt posztkommunista ripacskodás?

ha reálisan belegondolok, szkeptikusan csak Hobot tudom idézni: "Sosem lesz vége...sosem lesz vége"....Mert ugye azt is régen tudjuk már, hogy " A paraziták parádéján a patkány a prímás..."



- Javasolnám, hogy az elvtársaknak, a megasztár és a szombat esti tánc mintájára rendezzünk BESZÉD versenyt, több fordulósat, az ATV és a Napkelte támogatásával. A fődij legyen az, hogy a Hegyalja, vagy a Sziget fesztivált a nyertes nyithatja meg....hátha utána elmegy a kedve a beszédektől.
A veszteseknek viszont meg kell igérniük, hogy nem mondanak beszédet legalább egy hónapig....szerintem nem sokan bírnák ki, az igéreteiket meg már jól ismerjük.
Javaslom továbbá, hogy a "fontos politikusok" számára alakítsunk ki egy dalárdát, ahol kánonban énekelhetik az internacionálét, ütemes ceglédi kanna kisérettel.
Utoljára pedig javasolnám saját jelölésemet egy olyan, magas posztra, ahol mindezeket a javaslataimat végre is tudom hajtani.

Aki egyet ért az itt leírtakkal, az ma ne menjen a holdra kutyát sétáltatni, innen fogom tudni, mennyien vagyunk