Közeleg az ünnep, ezért mostanában egyre több „nosztalgikus”, „romantikus” gondolat jut eszembe. Keserédes borzongással gondolok arra a gyermeki lelkesedésre, ahogy készültünk az idióta tornászbemutatókra, amit „Városunk Vezetői” előtt kellett bemutatni, és amit emberek lévén, magukban ők is nagyon unhattak.
És a felvonulások, a hangosbemondó indulói, és az azokat túlharsogó köszöntések, éljenzés a különböző népek megbonthatatlan barátságáról. A szakszervezetek és brigádok népünkért végzett munkájának lelkes megköszönése, a táblák, a hangzatos feliratok, a lufik, az átszellemült mosolyok, az integetések a tribün (a páholy?) felé, a kis hurkapálcára ragasztott papírzászlók lengetése, természetesen nem csak a magyar trikolor, hanem a nemzetköziséget szimbolizáló piros zászló is, és a vonuló, helyenként éneklő tömeg. És a majális, a sör, a virsli, a céllövölde, a körhinta, és az indiános póló, na meg a műanyag géppisztoly. Ezek mind-mind tagadhatatlanul a miénk.
Akkor ez jutott, ezt dobta a gép, vagy ezt adták nekünk a Bocchoris király által elüldözött nép kései utódai, mert ez állt érdekükben. A hangzatos mondatok, az ideológiák, a jól megtervezett eszmék, mind azt sugallták, hogy mindjárt megérkezünk a Kánaánba, csak még egy kis szorgalom és kitartás kell.
Mindezekből mára csak a szorgalom és a kitartás maradt, a megérkezés, színházi szófordulattal élve, betegség miatt elmaradt. A jegyek visszaválthatók, csak a kasszát vitték el, hogy az érdekünkben jól megőrizzék.
Mi pedig a jövedéki adóval ízesített sörrel, és a húst hírből sem ismerő, gazdaságos virslivel édes hármasban, elmélkedhetünk azon, hogy tényleg mit is jelent a „Szabadság, Testvériség Egyenlőség”……
2009. április 28., kedd
2009. április 8., szerda
Azt hiszem, itt az idő, hogy a lerágott csontba én is beleharapjak. Már az elején tisztáznám, hogy gyűlölöm a politikát, mind a két oldalt. Erről tettek "szeretett" politikusaink, akiknek mi választók megengedtük, hogy olyan szinten legyenek benne a mindennapjainkba, mint a légy aki berepül a nyitott ablakon, és nem hagy aludni. A kölönbség csak annyi, hogy a legyet agyon lehet csapni, vagy le lehet fújni kemotoxal.
Na hát ezek a hölgyek és urak most olyan helyzetbe hozták az országot, hogy úgy érzem, jelenleg már kevésbé rossz megoldás sincs. És tehetik mindezt büntetlenül!
Nem értem, miért van az, hogy az "osztályfőnök" felgyújtja a teremben a padokat, a táblát, kitöri az ablakokat, összefirkálja a falakat, majd osztályfőnöki órán szigorú arccal megfenyegeti az osztályt, hogy innentől kezdve addig senki sem mehet haza, amíg rendbe nem rakják az osztályt. Majd iskolát vált, és az igazgató beküld egy másik osztályfőnököt, aki szintén a diákokkal akarja megcsináltatni az ablakokat, lefestetni a falakat, és új padokat készíttetni. A diákok meg csak értetlenül néznek, és azon gondolkodnak, amit még az előző osztályfőnök mondott, miután sárral kente össze az ajtót, és ezért Petike kapott megrovást....nem fontos ebbe az osztályba járni!!!
Lesz is néhány diák, aki elmegy, de a nagy többség marad. Aztán ez az osztályfőnök is elmegy, hiszen csak átmenetileg vállalta az osztályt, mert volt még egy épen maradt ablak, amit titokban egy este kitörhet. És jön egy új, aki bár nem tört ki ablakot, de a falakat ő is szerettel firkálta régebben, és ő is csak azt akarja, hogy a diákok hozzák rendbe az osztályt. És aki ez ellen tiltakozik, az megrovást kap. Ott áll a gyerekek fölött, és folyamatosan azt replikázza, hogy kellett nektek szeretni az elődöt.....pedig a gyerekek kevés kivételtől eltekintve azt sem szerették.
Aztán eljön az idő, amikor az osztály egyedül marad, és akkor bejön a pedellus bácsi. Kedvesen megsimogatja a gyerekek fejét, viccet mesél nekik, és megmutatja, hogy kell a betört ablakokból, az üvegszilánkokat kivenni, hogy kell az üveget az ablakba visszatenni, és megmutatja, hogy kell a falakat lemosni a koromtól, és újra festeni. Nem nógatja a diákokat, ő is csinálja. És a srácok, és lányok egyre többen csatlakoznak hozzá. Sőt szivesen teszik, mert nekik is jobb egy rendezett, tiszta osztályban tanulni. És egyszer csak elkészül. A pedellus még megsimogatja néhány srác fejét, majd elköszön, mert mennie kell az udvart takarítani.
A diákok boldogok, és úgy döntenek, hogy az ajtón a zárat is kicserélik, azért, hogy ezentúl aki felveszi a kulcsot az felelősséggel tartozzon a rendért, és így ha bármi történik az osztályban, azt az javítsa meg, aki tönkre tette....a pedelus bácsi pedig az udvarseprés után leül kedvenc foteljébe, és nyugodtan olvasgatja az utazási irodák ajánlatait
Na hát ezek a hölgyek és urak most olyan helyzetbe hozták az országot, hogy úgy érzem, jelenleg már kevésbé rossz megoldás sincs. És tehetik mindezt büntetlenül!
Nem értem, miért van az, hogy az "osztályfőnök" felgyújtja a teremben a padokat, a táblát, kitöri az ablakokat, összefirkálja a falakat, majd osztályfőnöki órán szigorú arccal megfenyegeti az osztályt, hogy innentől kezdve addig senki sem mehet haza, amíg rendbe nem rakják az osztályt. Majd iskolát vált, és az igazgató beküld egy másik osztályfőnököt, aki szintén a diákokkal akarja megcsináltatni az ablakokat, lefestetni a falakat, és új padokat készíttetni. A diákok meg csak értetlenül néznek, és azon gondolkodnak, amit még az előző osztályfőnök mondott, miután sárral kente össze az ajtót, és ezért Petike kapott megrovást....nem fontos ebbe az osztályba járni!!!
Lesz is néhány diák, aki elmegy, de a nagy többség marad. Aztán ez az osztályfőnök is elmegy, hiszen csak átmenetileg vállalta az osztályt, mert volt még egy épen maradt ablak, amit titokban egy este kitörhet. És jön egy új, aki bár nem tört ki ablakot, de a falakat ő is szerettel firkálta régebben, és ő is csak azt akarja, hogy a diákok hozzák rendbe az osztályt. És aki ez ellen tiltakozik, az megrovást kap. Ott áll a gyerekek fölött, és folyamatosan azt replikázza, hogy kellett nektek szeretni az elődöt.....pedig a gyerekek kevés kivételtől eltekintve azt sem szerették.
Aztán eljön az idő, amikor az osztály egyedül marad, és akkor bejön a pedellus bácsi. Kedvesen megsimogatja a gyerekek fejét, viccet mesél nekik, és megmutatja, hogy kell a betört ablakokból, az üvegszilánkokat kivenni, hogy kell az üveget az ablakba visszatenni, és megmutatja, hogy kell a falakat lemosni a koromtól, és újra festeni. Nem nógatja a diákokat, ő is csinálja. És a srácok, és lányok egyre többen csatlakoznak hozzá. Sőt szivesen teszik, mert nekik is jobb egy rendezett, tiszta osztályban tanulni. És egyszer csak elkészül. A pedellus még megsimogatja néhány srác fejét, majd elköszön, mert mennie kell az udvart takarítani.
A diákok boldogok, és úgy döntenek, hogy az ajtón a zárat is kicserélik, azért, hogy ezentúl aki felveszi a kulcsot az felelősséggel tartozzon a rendért, és így ha bármi történik az osztályban, azt az javítsa meg, aki tönkre tette....a pedelus bácsi pedig az udvarseprés után leül kedvenc foteljébe, és nyugodtan olvasgatja az utazási irodák ajánlatait
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
